Sorozatok

Keleti emberek

Végy egy ikonikus helyszínt,

állítsd meg az időt,

fotografálj.

Így születtek az alábbi képek. Az utazó embert szerettem volna lencsevégre kapni, ezért egy kézenfekvő helyre, a Keleti pályaudvarra mentem ki. Számos jó kép született ott, de sehogyse állt össze a kép, semmi közös nem volt bennük.

Hiányzott a lényeg, az utazó ember maga.

Mígnem elvetődtem a frissen felújított Várócsarnokba. A lemenő Nap remek hátteret rajzolt a szemközti falra, ami előtt (mozognom se kellett) sorban vonultak fel ők, az utazó emberek. A pontot az i-re az egyetlen olyan szereplő megjelenése tette fel, aki valójában nem is fér az utazó ember általános kategóriájába, mégis közéjük tartozik:

a vasutas, aki lehetővé teszi a többiek utazását.

Lámpaoltás után

A turisták kedvencei a város nevezetességei., Mi is ismerjük a Lánchíd éjjeli ragyogását, a Parlament aranysárga díszkivilágítását, a Hősök tere esti fényeit.

Mi lesz velük, amikor már "a villamos is aluszik"?

Hogy néznek ki lemeztelenítve, fényből szőtt díszmagyarjuk nélkül?

"Nem mindennapi" látvány, mégis mindennap megtekinthető.

Csak sokáig kell érte ébren maradni.

Történet három lépésben

Jött, látott, győzött.

erdő szélén kicsi ház

Ennek a sorozatnak az elemeit egymástól messze helyezném falra.

Másképp működnek egymással a fotók, mint az első esetben: szinte látom, ahogy a teret bejáró néző fejében felüti fejét a gondolatcsíra: nem láttam már én ezt a képet valahol?